A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu  férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettõl kezdve  minden vasárnap õ celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és  mondott imát a temetéseken.
  Sok év telt el így.
 
  Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hûvös vasárnap délelõttön,  ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a  kaput, a  templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan
  odaállt a pap elé, és azt mondta:
 
  - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
 
  A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
  Hátrament a paplakba, elõvett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte  a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a  pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
 
  - Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
 
  A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielõtt a pap egy szót szólhatott  volna, kirobbant a templomkert kapuján, és elszelelt.
 
  Egy héttel késõbb, megint csak kifele jövet a templomból a pap megint szembe  találta magát a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
 
  - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
 
  A pap meglepõdött, mind a férfi újabb felbukkanás! án, mind az újabb, furcsa  kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél  citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:
 
  - Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom?
 
  A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem
  volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még
  sosem
 futott
  ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében kifulladt, és csaknem
 elájult.
 
  Arra gondolt, hogy hátha a jövõ héten is eljön a különös alak, és  akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. Így hát a következõ  hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert, ahogy  gondolta, a következõ vasárnap ismét belépett a templomkertbe a  furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a
  lakából a  fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta: 

  - Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
   - Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de kérlek, áruld el, miért
  kell neked ...
 
  A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt.  Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles,  sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette  magát, és átúszta, majd eltûnt futva a túlparton. A pap nem tudta
  követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.

 
  A következõ hetet azzal töltötte, hogy naponta a  25 km-re levõ kisváros uszodájába járt gyakorolni, sõt, ha már ott  volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipõt is vett magának.  Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura
  szerzet újra ellátogat hozzá.
 
  Vasárnap, ahogy bezárta a templomot,  megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
 
  - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
 
  A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a futócipõt  is), fogta a fél citromot, és kivitte az  idegennek:
 
  - Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?
 
  A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a  folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott tovább, a  pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig  futottak.
 A  fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a  földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.
 
  A következõ héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden  nap a  templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve  igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan  gyakorol! t, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise elõtt felvette  reverendája alá  az Arena úszónadrágot és a Nike futócipõt. Sõt, jó volt, és még a fél  citromot is elõre a zsebébe tette.
 
  Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint lehetett,  megszabadult a gyülekezettõl, és bemelegítésbe kezdett. Pontban,  amikor a misének rendesen végzõdnie kellett volna, a kertkapun  belépett az idegen férfi.

 
  - Pap, kérlek, légy jó, és ...
 
  A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben  visszakérdezett:
 
  - Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
 
  A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig,  átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem  elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy indát,  és átlendült a szakadék túlsó oldalára.

  A pap azt hitte, idegbajt kap,! de ekkor megpillantott egy másik indát.  Nosza, megragadta, és átlendült õ is a szakadékon. Ott azonban nem  várt akadályba ütközött: egy repülõgép-temetõ volt ott, ahol az egyik  roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe  a roncsot, de  a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált bejáratot; azt kellet valahogyan kinyitnia.
 
  Csaknem õrjöngve tért haza. A következõ hét minden napját a falu lakatosánál  töltötte, ellesve a zárak kinyitásának minden lehetséges módját.  Vasárnap futócipõben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba  rejtett feszítõvassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel  tartotta a misét,  majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
 
  - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
 
  - Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó  szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?
 
  A fickón félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezébõl, és elrohant,  de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig,  gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a fáig, nyakukat törve  másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig  sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap elõtt. Õ azonban nem állt meg,  lekapta hátizsákját, elõvarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett  a zárral.
 
  Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az idegen  rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán.
 A  pap lassan odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos
  mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
 
  - Fiam. Hetek óta kérsz tõle! m fél citromot minden vasárnap. Nagyon  szívesen adok, akár a jövõben is még többet, csak azt az egyet kérem  tõled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
 
  - Rendben van, pap ... - érkezett a remegõ hangú felelet. Elmondom  neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek! A pap jó volt, és  nem mondta el.